Szent Iván éj – a Fény győzelmének ünnepe

A nyári napforduló 2020 június 20-án, szombaton érkezik el hozzánk. Ezen a napon a leghosszabb a nappal és a legrövidebb az éjszaka. 

Az ősi magyar sámán / táltos hagyományokban a leghosszabb nappal után, azt meghosszabbítva, éjszaka a Fényt ünnepelik egészen a hajnali napfelkeltéig, mely csupán pár óra hosszúságú, és ismételten éltetik a Fényt, a Nap vallását, Isten Atyát, kitől minden árad.

A magyar ősvallásban a Fény győzelmének kiáradása energetikailag is erős, így éppen a június 23-án bekövetkező Szent Iván éj zárja le a Fény ünnepet. 

A három napos ünnep alatt őrtüzek milliói gyúlnak az éjszakában, a sámán nők és férfiak Isten Atyát, Isten Anyát, azaz a természet erőit áldják, miközben csodálatosan szólnak a sámán dobok, elképesztő erejű kapcsolódások történnek az Égiekkel. 

Hallgasd meg az egyik sámán dob erőteljes kiáradását, és az ősi magyar sámán éneket:

Szent Iván éjjele ismételten nagy ünnep, hiszen valójában Keresztelő Szent János, az “Égő és Világító Fáklya” Ünnepe, mely átnevezésre került. A sötétség vége, a Fényvárás ünnepe. A megújulás kezdete, a nyárban a természet, a szépségek, a vidámság és a szerelem ünnepe. 

Keresztelő Szent János ünnepén a szerelmesek együtt tüzet ugranak át, kérik az Égiektől szerelmük és útjuk megszentelését. Másik esetben a sámán férfi emeli fel és viszi át a tűzön kedvesét. Akik egyedül vannak még, vagy a a mágusnők kérik az Égieket, hogy igaz szerelmet találjanak.

A sámán és tündér nők ilyenkor az erdő faágaiból és különféle illatos füvekből koszorúkat készítenek, az erdő virágaival díszítik, közepére mécsest helyezve teszik a folyóba, majd abban megfürdenek. Szednek az erdőben gyógynövényeket, virágokat, gyógyteát főznek a tűzön, azt fogyasztják.

Az ünnep egyben a test-lélek-szellem és a természet gyógyulását is szolgálja.

A magyarok kb. a 11 század óta, 1026 óta ünnepelik minden évben ezt a csodálatos ünnepet. 

Itt az idő, hogy a magyarok visszatérjenek az eredeti, ősi magyar Fény hagyományokhoz, a Jóisten, Isten Anya és a természet szeretetéhez, megismeréséhez, minden tudáshoz és képességhez, mely az ősi szkíta (magyar) idők óta hozzánk tartozik, s mely által mindig is utat mutattunk a világ minden más népének.