Életfeladatát mindenki maga választja meg, még mielőtt a leszületés megtörténik.
Az adott földi életcélok és megtapasztalások megéléséhez kiválasztjuk a lélektársakat is. Ők lesznek az édesanya, az édesapa, a testvérek.
Több lélektársunk is lehet, attól függően, hogy előzőleg kiket választottunk, illetve milyen helyzetekbe kerültünk előző életeinkben, milyen megéléseink voltak döntéseink következményeként.
Ahogy mi választunk, minket is választhatnak és választanak is természetesen.
Az életfeladat, mellyel leszülettünk kizárólag lélekfejlődésünket szolgálja különböző szinteken. A földi élet során tehát feladatok teljesítését, megtapasztalások útján való tanulmányokat kell folytatnunk.
Az adott út – földi lét – attól függően is könnyű vagy nehéz, hogy milyen spirituális erők, energiák, és gondolkodásmódok, melyeket felhasználunk.
Amikor megszületünk, még pontosan tudjuk, hogy milyen életfeladattal, életcéllal érkezünk, mit szeretnénk megvalósítani. Az univerzummal tartjuk a kapcsolatot, és fokozatosan válunk el a fényvilágtól. Ez tart kb. 3 éves korig. Nyitva van a harmadik szem, és fokozatosan záródik be kb. 6 éves korra, mert a szülők általában nem foglalkoznak a közvetlen kapcsolat fenntartásával. Ez generációs minta.
Úgy növünk fel, hogy a spirituális utunkról többnyire szeretnének letérítenek a szüleink, ez rengeteg konfliktus okozója. Ahol ez nem így van, ott boldog a gyermekkor és szeretetteljesek az emlékek.
Nagyon sok lélek a felnőttéválás után kezdd el dolgozni azon az önmagán, melyet jól ismert, amikor megszületett. Jó esetben megkezdődik a visszatérés a spirituális síkra – lehet, hogy nem tudatosan -, hiszen a mindenség hívó hangját meghalljuk. Ekkor televagyunk életerővel, célokkal, álmokkal, melyet persze a környezetben élők próbálnak letörni. Ennek oka, hogy ők bizony abszolút letértek megvalósítandó életfeladatuk útjáról és feladták álmaikat, többnyire teljes sikertelenségben élnek.
Döntések sorozatát hozzuk meg, döntünk a lakóhelyünkről, munkáról, hivatásról, hobbiról, barátokról, párkapcsolatról. Jó esetben önismeret alapján kialakul egyéniségünk, saját stílusunk. Az önismeretet tanulni kell, akár évek, amíg spirituális önmagunkhoz vissza tudunk térni.
Amíg az önismerettel probléma van, addig hibákat hibára fogunk halmozni és ezen döntések szomorú következményeit is viselni kell.
Akkor tudod megvalósítani életfeladatod, ha összhangban élsz lelki-érzelmi és fizikai szinten önmagaddal, elégedett vagy és azt az életet éled, melyet magad választottál. Ha megéled a szabadságot, a szeretetet, a bőséget, akkor tudatában is vagy spirituális minőségednek.
Ha letértél életfeladatod megvalósításának útjáról, először is többször próbál az univerzum ugyanolyan helyzetbe hozni, hogy vedd észre, valamit nem jól csinálsz. Ha részben teljesíted az életfeladatod, vagy eljutsz egy olyan szintre, amikor már lehetetlen teljesíteni, visszahívásra kerül a lelked, hiszen a változatlanság, céltalanság, folyamatosan negatív vagy gonosz léleképítés ellentétes az univerzum működésével.
A visszahívás (mi elhalálozásnak hívjuk) után néhány tíz év múlva ismét megtörténik a leszületés, és amíg az adott spirituális fejlődésedhez szükséges életfeladatod nem teljesíted, ugyanott folytathatod, ahol abbahagytad.
Úgy kell élned tehát az általad választott jelenlegi földi küldetésedben, hogy az a lehető legjobban szolgáljon téged, a jólétedet és a lélekfejlődésedet.
Milyen tényezők, döntések azok, melyek befolyásolják életfeladatod teljesítését?
Honnan tudod, hogy az utadon vagy-e vagy sem?
Az életfeladat megvalósításához kapcsolódóan számos témában adok válaszokat neked, sőt egy
is várni fog téged.
Áldás legyen az utadon!
KriszT
Kommentek